Perrier-Jouët · Maison Belle Epoque
Champagne, Art Nouveau
és a természet ritmusa.
Ebéd egy késő 19. századi rezidenciában, ahol az anemónia nemcsak a palackokon és a poharakon, hanem az egész élmény gondolkodásán végigfut.
A Maison Belle Epoque ajtaján belépve nem egy hagyományos kóstolóhelyiségbe érkezünk. A késő 19. századi rezidencia bútorai, az Art Nouveau gyűjtemény és a kortárs művek olyan környezetet teremtenek, amelyben a Perrier-Jouët vizuális világa természetesnek, nem pedig megkomponált díszletnek hat. Még a kézzel festett poharak is ugyanazt a finom növényi motívumot vitték tovább, amely a Belle Epoque palackjait ikonossá tette.
Konyha és champagne egyenrangú párbeszéde
A menüt Pierre Gagnaire inspirálta, és a Maison Belle Epoque séfje, Sébastien Morellon valósította meg. Már az első fogás jól jelezte az irányt: a Perrier-Jouët Blanc de Blancs sült és nyers langusztával, almaboros redukcióval, hajdinával, grapefruittal és korianderes raviolival találkozott. Sok elem, mégis könnyű és pontos szerkezet — ugyanaz a fajta részletgazdagság, amelyet a ház legjobb Chardonnay-alapú tételeiben szeretek.
A Belle Epoque Blanc de Blancs 2017 Saint-Pierre hallal, narancsos-kurkumás lével és sült répával érkezett. Ezután a Belle Epoque Brut 2016 következett a híres „Hervé This tojással”, vargányával és pirított mogyoróval. A párosítások nem egyetlen közös aromára épültek: inkább textúrát, frissességet és kontrasztot kerestek.
A Maison Belle Epoque-ban a virágmotívum nem dekoráció. A ház természethez fűződő gondolkodásának látható jele.
Felfedezésre hagyott poharak
A menü második felében két tétel neve szándékosan rejtve maradt: csak „felfedezésre szánt cuvée” szerepelt a kártyán. Az egyikhez binchotan-parázson sült szárnyas, articsóka és vadouvanos fehérbab társult; a desszert a Galette Belle Epoque, madagaszkári vanília és mirabella köré épült. A palacksorban a két évjáratos Belle Epoque mellett ott volt a Belle Epoque Florascence 2015is — egy újabb példa arra, hogy a ház a virágos könnyedséget mennyi különböző arcban képes megmutatni.
A nap végére az enteriőr, a poharak, a menü és a champagne-k egyetlen történetté álltak össze. Nem a látványosság volt a legerősebb benne, hanem a következetesség: minden részlet ugyanarról a természetközeli, finom és elegáns házstílusról beszélt. Ritka élmény, amikor egy ebéd ennyire pontosan meg tudja mutatni, mitől felismerhető egy champagne-ház már azelőtt, hogy a poharat az ajkunkhoz emelnénk.
